Családi ház eladó a Dunakanyarban

Sződliget, Szent István u.

Sződliget Pest megyében, a Budapesti Agglomeráció gyűrűjében, a Duna bal partján. A 2-es főút mentén, Göd után (a fővárostól 29 km-re É-ra) az utolsó település az agglomeráció É-i részén, így joggal nevezhető „az agglomeráció északi kapujának”. Közutak, gyorsforgalmi út és vasút kapcsolja össze a fővárossal, Dunakeszivel, valamint Váccal.

Sződliget község környéke már az őskortól lakott terület volt.

Jellegzetes szerkezete 1910-es években alakult ki, amikor Floch Alfréd birtokos parcellázásra bocsátotta a Sződ vasúti megálló és a Sződrákosi malomtól É-ra, a váci határig terjedő birtokát, ez lett Sződliget telep, ami megegyezik a mai belterülettel.

A község szerkezetét alapvetően meghatározza a vasút vonala, amit 1846-ban építettek. A falumag teljes egészében a vasút Duna felé eső oldalán helyezkedett el. A vasút ellenkező oldalán a mezőgazdasági területek voltak és vannak ma is. Az erdő területek a község D-i részén találhatók, a Duna-parton Gödig terjedően.

1910-1912 között épültek fel az első házak. A róm. kat. templom körül kiépült a szabályos elrendezésű telep. Az első világháború lelassította az építkezéseket.

Sződliget község 1950. 01. 01-én vált ki Sződ község területéből (Csörögi major, Sződrákos és Sződliget). A község eredeti beépített területei egyidejű parcellázás révén az I. világháború előtt alakultak ki a Budapest-Szob vasútvonal és Budapest-Vác közút között. Ezt tükrözi a jól felismerhetően mérnöki módon kijelölt jellegzetes utcahálózat, mellyel a mezőgazdasági területeket egykor felosztották. A fő útvonalak településen belül a vasút és a 2-es út között, ezekre merőlegesen helyezkednek el és kötik össze őket, „legyező” formában, a 2-es út csatlakozásánál szinte egymásba futva.

A falu szerkezetét alapvetően meghatározzák a települést É-D-i irányban tagoló 2. sz. főút, az M2 főút, a Bp.-Szob vasútvonal, továbbá a K-NY-i irányban folyó Sződrákosi–patak és a Sződre vezető bekötőút. A település belterületei mind É-i irányban (Határ út feletti Barackos), mind D-i irányban (Petőfi S. utca térsége és Málnás) kiterjedtek az idők során, de a vasútvonaltól K-re húzódó mezőgazdasági zóna túlnyomórészt megmaradt.

Az első nagy letelepedési hullám az 1960-as évek elején kezdődött, de az 1990-es évek elején újból meginduló folyamat napjainkig is tart, melynek során Sződliget – nevéhez méltón - „kertváros” jellegű, lakó-és üdülő épületekből álló településsé válik.

Megőrizte erdős-vizenyős jellegét a Sződrákosi-patakot kísérő 200-1000 m széles galéria zóna. Idővel a Sződrákosi-patak torkolatától É-ra, a Duna-parton zöldfelületi jellegű intézmények kaptak helyet (kemping, szabad strand, öregek otthona, yacht kikötő), míg a patak torkolatától D-re, a folyópart megőrizte erdős jellegét. A falu határában É-on kavicsbánya tavak keletkeztek. Ugyancsak horgászati használatú tó létesült a Sződrákosi-patak két ága által közrefogott erdős területben is.

Sződliget és Göd között a Sződrákosi patak két oldalán Pest megyére, de talán az országra nézve is egyedülálló terület van. A patak torkolatától (Dunától) 2 km-en belül 3, egymástól szélsőségesen eltérő terület váltja egymást, szigetszerű állat-és növényvilággal. Ez a három terület a homoki gyep (Debegió hegy, Kocsma rét országos védettségű 108 ha), kékperjés száradó láprét valamint az ártéri erdő (Floch erdő). A három biotóp, egymás melletti egymásba fonódó összessége ritkaság, különösképp egy fővároshoz közeli területen. A nedves területek igen fontosak a homoki gyep fennmaradásának szempontjából, hiszen a lehulló csapadék gyorsan beszivárog a homokdombokba. A még meglévő, helyenként igen jelentős természeti értékek és magas biológiai diverzitás az évszázadok során kialakult és nagyrészt fennmaradt tájhasználat konzerváló hatásának is köszönhetik létüket.

Az ipar szerény mértékben volt jelen a községben. Az 1960-as évek elején megszűnt a szeszgyár, és a helyén 1962-ben kezdte meg a termelést a Váci Motor és Gépjavító Vállalta, mely vasúti jelzőlámpákat, bányalámpát, raktári tároló- és szállító berendezéseket készített. Később Váci Autójavító és Fémipari Vállalat néven működött, majd 1980-as évek végén megszűnt. 1950-ben megszervezték a „Dunakanyar” Vegyesipari Szolgáltató KTSZ-t, melyhez 1955-ben az alsógödi, 1964-ben a fóti ktsz-ek is csatlakoztak, 1965-ben viszont a váci székhelyen létrehozott, Dunakanyar Vegyesipari Szolgáltató KTSZ-be olvadtak be. Sződligeten kemence-transzformátorokat, kis transzformátorokat készítettek, és volt cipész, kesztyű és felső kötött árú-készítő részleg, valamint boy szolgálat. 1965-ben megalakult a Duna-környéki Ruházati Háziipari Szövetkezet (később Nagymaros és Környéke Háziipari Szövetkezet) játékrészlege, mely főként belföldi eladásra készített babákat, kötött áru hulladék anyagból.

A település területe: 729,4912 ha

Ebből:

• külterület: 516,4317 ha

• belterület: 213,0595 ha

A község népsűrűsége: 518,8 fő/km².

Lakosságszám: 4479 fő, háztartások száma: ~ 1300 db.

A községben működik óvoda, iskola, könyvtár, közösségi ház, orvosi rendelő (gyermek, 2 felnőtt-rendelés, fogászati rendelés), gyógyszertár, értelmi fogyatékosok szociális otthona (volt Floch-Reyhersberg- kastély), állatorvos, 81 kiskereskedelmi bolt és 22 vendéglátóhely.

A községben három felekezetnek van temploma: a római katolikus, a református és az evangélikus egyháznak.

Az ingatlan környezetében a napi élethez szükséges minden intézmény megtalálható.